Mint arról korábban beszámoltunk, az ezüstérem után távozott Hagymási Zoltán az Oroszlány kispadjáról. Vele beszélgettünk a távozás okairól. 

Egy kicsit összetettebb a váltás oka. A szerződésem 2018. június 30. szólt. Ebben benne van az is, hogy maradok de az is, hogy nem folytatom – kezdte Hagymásu Zoltán. Hallom a pletykákat, hogy lemondtam, de mért is kellett volna lemondanom? A szerződésem 30-án lejárt. Tehát a lépéseket nem nekem kellett volna megtennem. A vezetőnek kellett volna tájékoztatni a döntéséről! Ezt a mai napig 2018. július 2-ig nem tette meg! Meg van az utódom is már jó pár napja. Nincs ezzel semmi gond. Az edzők élete ilyen. Az biztos, hogy 30 éves edzői pályafutásom során ilyen még nem volt, hogy így váltak el útjaim egy csapattól. Az én lelkiismeretem tiszta. Mikor tavaly januárban átvettem a csapatot a cél az volt, hogy legyünk a rájátszásban. Majd utána ha tudunk kapaszkodjunk a dobogóra. Sikerült! Ami az idei bajnokságban még jobb teljesítménnyel ismét sikerült. Problémák minden csapatnál vannak, még ilyen szinten is.



Már az őszi szezon szeptemberétől nem éreztem a vezető bizalmát. Volt egy Oroszlány – Tata mérkőzés. A Tata már 2-0 ra vezetett és a szurkolók már közölték Sallói Istvánnal, hogy hozzák vissza a régi edzőt. Már akkor sem állt ki mellettem. A 73. percben még 0-2 volt és innen nyertünk 3-2. De voltak még érdekes dolgok, amik ellenem voltak. Már többször leírtam, hogy Magyarországon játékos uralom van. Ez igaz a megye első osztályra is és Oroszlányra is. Nagyon nehezen viselték a kritikámat. Egyből mentek a vezetőhöz panaszkodni. Nem készültek a mérkőzésre a bulik fontosabbak voltak. Ezzel nincs is semmi baj, mert amatőr fociról beszélünk! De megkérdezem, hogy tényleg amatőr ez a foci? A választ mindenki tudja. Mindig a maximumra törekszem a munkámba. Mindegy, hogy milyen osztályban dolgozom. Ezt várom el mindenkitől! Minden évben mondják Oroszlányban, hogy cél az NB III – folytatta.  Azt kell mondjam, hogy ilyen hozzáállással, mentalitással, és még sorolhatnám nem fog menni. A másik dolog, hogy el kellett mennem, szerintem, hogy miután Sallói István bejelentette, hogy idén nyáron lemond, akkor azt mondtam, hogy szívesen folytatnám utána. Ezt tavaly januárban is megbeszéltük, hogy ha egyszer befejezi, csinálnám. Márciustól nem kevés energiát fektettem ebbe a projektbe. Ami fontos, hogy nem fúrógépként. A várostól is mindig azt hallottam, hogy támogatnak. Egy két ötletemet elárultam. De hamar rájöttem hogy itt nem rúghatok labdába. Itt nem az a fontos, hogy én, mit szeretnék. Tanulságos időszak volt. Itt sem éreztem, inkább úgy fogalmazok, hogy nem engem támogatott István. Tizennégy évvel ezelőtt, mikor itt voltam a felnőttcsapat edzője csak a felnőttel foglalkoztam. Most, hogy egy kicsit beleláthattam a szakosztály életébe nem csodálkozom, hogy mért tart itt a foci Oroszlányban. Ezen szerettem volna segíteni 30 éves tapasztalatommal. Még úgy is ha csak Szakosztályvezető lehettem volna. 

A jövő? Az edzők élete ilyen. Most egy kicsit nehezebb lesz nyáron elhelyezkedni, mert ahol komoly vezetés van, ott már megoldódott az edző kérdés. Egy kicsit reménykedtem az oroszlányi folytatásba, a szakosztály vezetőibe, ezért akik érdeklődtek azoktól türelmet kértem. Nem volt idejük várni. Megértem Őket. Az élet nem áll meg! Becsülettel elvégeztem a munkámat Oroszlányban. Ami fontos a lelkiismeretem tiszta és ember maradtam. Aki szeretné, hogy náluk dolgozzam megtalál – zárta szavait az Oroszlány korábbi vezetőedzője.