Június első vasárnapján bajnok lett az Ete Környén. A találkozóról írt cikket és videót IDE kattintva lehet megtekinteni. 

Egy férfinak sok minden megmaradhat egy igazi megyei mérkőzésről. A jó hangulat, a szép gólok, a bajnoki cím ünneplése, esetleg az elfogyasztott sörök (bár ez nekem sajnos kiesett). Sajnos viszonylag ritkán jutok ki megyei meccsekre, viszont mivel szombaton véget ért az első osztály, így volt időm kimenni egy igazi megye kettes derbire, ahol az Ete bajnok is lett.

Estek szép gólok, volt jó hangulat is, a kapusok mutattak be szép védések, de számomra ennél sokkal fontosabb dolog történt ezen a találkozón. Aki ismeri a környei futballpályát, az tudja, aki pedig nem, annak most mondom: a kispadokkal szemben két sorban vannak székek. Én a felső sorban ültem, alattam pedig egy nagypapa foglalt helyet. Hogy valóban nagypapa volt, azt onnan tudom, hogy a mérkőzésen végig szaladgált egy szőke, fonott hajú, 4-5 éves kislány, aki tíz percenként odament a nagypapájához.

Talán ez a kislány volt a legboldogabb az egész mérkőzésen, még ha nem is értette, mi történik, hiszen a mérkőzés figyelése helyett a futkározás nagyobb örömöt okozott neki. A második félidőben aztán jött, ami ilyenkor szokott: előbb a kislány 300 forintot kért a papától, hogy vehessen magának chipset. Megkapta. Tíz perc sem telt el, újra odafutott, de már kérdés nélkül láttam, mi következik. Pont ugyanolyan volt a testbeszéde, mint minden 4-5 éves forma kisgyereknek, aki kérni szeretne valamit: ezúttal az édesapjának szeretett volna vásárolni szotyit. A papa szó nélkül ürítette a pénztárcáját. Alig öt perccel később aztán jött a harmadik kör, most az édesanyjának akart mogyorót vásárolni a papa aprójából. Hogy miért?

Szeretném, hogy boldog legyen a családom

– mondta az öt éves szőke lány.

Szerintem ennél fontosabb dolog nem történhet. Az Ete bajnoki címe mellett külön szeretnék gratulálni a kislány szüleinek. Biztos, hogy jó ember lesz belőle.

A fotó illusztráció.