Folytatódik az előző szezon értékelése, ezúttal a második öt csapat szezonját vizsgáltuk meg. Az első rész ITT olvasható.




A Koppánymonostor igazán szeszélyes csapat benyomását keltette ebben a szezonban. Sokáig harcolt a lila-fehér klub a dobogóért, azonban a tavaszi szezonban volt egy hét mérkőzésig tartó nyeretlen szériájuk, ami alapvetően változtatta meg a kilátásokat. A fiatalos csapat egy-két rutinos játékossal kiegészülve jó egyensúlyban van, Vigh László vezetésével nagy jövő áll a második szezonját az első osztályban töltő csapat előtt. A Kecskéd szezonja épp a fordítottja volt az előbb említettnek: a pocsék ősz után egy remek tavasz következett. Linczmaier mesternek nem volt szerencséje a sérülésekkel és a játékoskeret állandóságával, ennek ellenére javulni tudtak. Több nagy fordítást is bemutatott a csapat, a Nyergesújfalu ellen például 4-1-ről győztek, az Oroszlány elleni találkozón pedig kétgólos hátrányból szereztek pontot.
Az Esztergom sem volt a kiegyensúlyozottság mintapéldánya. Az alapvetően fiatalokra építő csapat például két meccsen négy pontot szerzett a bronzérmes Zsámbék ellen, viszont a tabella utolsó felében található csapatok ellen értékes pontokat hullajtott el. A középmezőny közepe egyáltalán nem ismeretlen az Esztergom számára, hiszen évek óta ott végez a csapat, így jól látható az erőssége. A Bábolna is inkább tavaszra éledt fel. A pocsék ősz (11 pont) után remek tavasz jött (23 pont), ami a következő szezonra igen értékes lehet. Amennyiben Józsa Péter, a csapat vezetőedzője állandósítani tudja a tavaszi formát, a Bábolnával komolyan számolni kellene a következő szezonban. A 10. helyre végül a kétarcú Vértessomló futott be. Az őszi szezon remekül sikerült, elverték a Zsámbékot, a Sárisápot és az Oroszlányt is, viszont kikaptak a Tatától, így a meglepetésgyőzelmek mellé nem jöttek a könnyebben megszerezhető három pontok, így Dupai János nem lehet maradéktalanul elégedett a csapattal.

Fotó: N. T.