Nem mindennapos, hogy a megyei első osztályból igazol játékost egy NB II.-es csapat. Monori Norberttel ez történt, és nem csak, hogy bemutatkozott, de már gólt is szerzett a másodosztályban.

Ahogyan arról már többször beszámoltunk, a 2020-2021-es szezonban a Zsámbék mindent vitt megyénk futballjában: a csapat megnyerte a megyei első osztályú bajnokságot és a megyei kupát, csatára, Monori Norbert pedig 70 gólt szerzett a szezonban, minden sorozatot figyelembe véve. Egy évvel korábban még a Pest megyei IV. osztályban futballozott Budajenőn, azonban Bodó László lehetőséget adott neki Zsámbékon, ahol igencsak megállta a helyét. A kirobbanóan jól sikerült szezon után a 22 éves játékost szerződtette a Németh Szabolcs vezette Szombathelyi Haladás, ahol már gólt is szerzett a Békéscsaba ellen. Monori karrierjéről először a „felfedezővel”, Bodó Lászlóval beszélgettünk.


– Mire büszkébb: a bajnoki címre, vagy arra, hogy játékost adott az NB II-be?
– Természetesen mindkettőre!
– Mielőtt leigazolta Monorit, a megyei negyedosztályban játszott, most pedig az NB II-ben. Hogyan sikerült ezt elérni?
– Rengeteg munka és lemondás árán. Mivel ismertem a múltját és láttam futballozni, tudtam, hogy ő nem megyei negyedosztályú játékos. Többször beszélgettünk, és sikerült meggyőznöm őt, hogy nagy segítségünkre lenne Zsámbékon, emellett én is megpróbálok neki segíteni a fejlődésében, illetve a továbblépésben. A kulcs talán az volt, hogy nagyon profin gondolkozott, és mindig tanulni akart, illetve száz százalékot akart nyújtani edzéseken és a mérkőzéseken. Állandóan maximumra törekedett, elfogadta a kritikát, ez pedig nagyon ritka a labdarúgásunkban. Ennek köszönhetően fantasztikus szezont zárt, hiszen 70 gólt rúgni tétmeccseken nem lehet véletlenül.
– A 70 gólt nem kell megmagyarázni. Mi volt az elvárása Monorival szemben az előző szezon kezdetén?
– Szerettem volna, ha húzóemberré válna, mert minden tehetséggel meg van áldva. Így is lett, mert szinte az egész szezonban tarthatatlan volt. Bőven kinőtte ezt az osztályt.
– Mi kellene ahhoz, hogy több megyei játékos léphessen szintet?
– Tehetség, alázat, akarat, lemondás, szenvedélyesség a sport iránt, akarj több lenni, mint más, és nem utolsósorban tiszteletet kell mutatni mindenki felé.
– Nem titok, hogy tűzbe mennek önért a játékosok a mérkőzéseken. Elképzelhetőnek tartja, hogy hamarosan más játékosa is profivá válik?
– Ezt nehéz megmondani, mivel minden apróság számít. Van, aki nem is akar profi lenni, mert neki az „amatörizmus” bőven elég, és ideje sincs erre, akár a munka vagy más elfoglaltság miatt. Én viszont napról napra azon dolgozom, hogy a legtöbbet és a legjobbat hozzam ki a játékosokból a maguk szintjén.
– Németh Szabolcs lett az új edzője Norbertnek. Jó kezekben lesz nála?
– Németh Szabolcsnál nagyon jó kezekben lesz, én is sokat tanultam tőle, mikor Dorogon dolgozott. Szakmailag nagyon rendben van. Norbi egy nagyon lelkis gyerek, és ezen a profi világban változtatnia kell, mert nem fogják napi szinten simogatni a fejét, csak tőle függ, hogy mire viszi. Én és a Zsámbéki SK, illetve a szurkolóink is nagyon büszkék vagyunk rá, és reméljük nem itt van a végállomás Norbi karrierjében!


Az eddig heti három edzéssel készülő Monori Norbertet is utolérte lapunk Szombathelyen, ahol már napi két tréningen kell részt vennie.
– A listavezető Nyíregyháza ellen már debütált is az NB II-ben. Milyen érzés volt pályára lépni?
– Fantasztikus érzés volt, nagyon bennem volt a teljesíteni akarás, ezért sokszor kapkodtam, de úgy érzem, hogy elsőre nem játszottam rosszul. Igyekszem ebből is erőt meríteni, és csak előre nézni.
– A második találkozóján nem csak pályára lépett, de rögtön gólt is szerzett. Sokan gratuláltak?
– Fantasztikus érzés volt már a második mérkőzésemen gólt lőni. Nem gondoltam volna, hogy harminc percnyi játék alatt sikerül „találnom” egy gólt, de nagyon jó passzt kaptam a csapattársamtól. Biztos vagyok benne, hogy ha más játékos lett volna ott, ő is értékesítette volna a helyzetet. Az egész mérkőzés a góllal együtt olyan volt, mint ha álmodnék. Még a mai napig is nehéz felfognom, hogy ez megtörtént velem, de ez is csak előre lendít, nem szeretnék megelégedni ennyivel, a továbbiakban is igyekezni fogok, hogy minél több góllal és gólpasszal tudjam támogatni a csapatot. Rengetegen gratuláltak, és mindannyian azt mondták, hogy hatalmas dolog ez, aminek nagyon örülök, de úgy gondolom, hogy mindez csak úgy ér bármit is, ha a továbbiakban is sikerül jól játszanom.
– Óriási ugrás az NB II. a megyei első osztály után. Miben kell még fejlődnie?
– Rengeteg területen le vagyok maradva a többiektől. Sokkal gyorsabb, intenzívebb itt a játék, mint a megyei első osztályban. Nagyon sokat kell még fejlődnöm, de nagyon jó helyre kerültem, ahol minden lehetőség adott a fejlődésre.
– Németh Szabolcs vezetőedző felfogásában hasonló, mint korábbi mestere, Bodó László. Érzed részéről a bizalmat?
– Teljes mértékben, és nagyon hálás vagyok neki, hogy megkaphattam ezt a lehetőséget, és igyekszem ezt meghálálni neki.
– Ha az előző szezonban nem rúg 70 gólt a Zsámbék színeiben, aligha keresik meg az NB II-ből. Mi kellett ehhez a kiemelkedő teljesítményhez?
– A teljesítményemet leginkább a közeg határozta meg. Zsámbékon minden megvan, ami szükséges ahhoz, hogy valaki futballistává váljon. A remek hangulat mellett kőkemények az edzések, a helyi játékosok mind emberileg, mind játéktudásban nagyon fejlettek a megyei első osztályhoz képest. Úgy gondolom, hogy a sikerem kulcsemberei a vezetőség tagjai, mindent megadtak, amit csak kértünk, ami szintén nagyon sokat dobott a csapat teljesítményén. Arról nem beszélve, hogy egy olyan edző kezei alatt dolgozhattunk, aki nem, hogy a száz százalékot, de nagyon sokszor a kétszáz százalékot is kihozta a játékosaiból. Nagyon sokat köszönhetek Bodó Lacinak és a csapatnak is. Ha ők nem lennének, én most nem tarthatnék itt.
– A példája útmutató lehet a megyei bajnokságban szereplő futballistáknak. Mit üzennél ezeknek a labdarúgóknak?
– Leginkább azt, hogy sose adják fel az álmaikat. Én pontosan ezt tettem, mielőtt Zsámbékra igazoltam, és most Szombathelyen vagyok. Kellő alázattal, kitartással, tisztelettel bármit el lehet érni, de úgy gondolom, hogy ez nem csak a sportra, hanem az egész életre is igaz.
– Nem titkoltan hálás voltál Bodó Lászlónak, hiszen a zsámbéki szezonod előtt még a megyei negyedosztályban játszottál Budajenőn. Rajtad kívül ő kellett leginkább a sikerességedhez?
– Egy élet sem elegendő ahhoz, hogy hálálkodjak Lacinak! Nem csak játékosként, hanem emberként is rengeteget tanultam tőle. Soha nem fogom elfelejteni, hogy mi mindent köszönhetek neki. Úgy gondolom, hogy ő az a típusú ember, akire szükség van ehhez a sporthoz, biztos vagyok benne, hogy magasabb szinten is megállná a helyét mint vezetőedző, mivel azt már tudjuk, hogy játékosként megállta.
– Mik a céljai az előttünk álló szezonra?
– Nagyon hosszú utat jártam be, mire elértem idáig, és nagyon messze még a vég. Még csak 22 éves vagyok, így tudom, hogy bőven van esélyem előre lépni, de persze a realitás talaján maradva az elsődleges célom az, hogy alap kerettag legyek a Haladásnál és idővel bejátsszam magam a kezdőcsapatba. Ez persze nagyon nehéz lesz, mivel kiváló sportolókat nevezhetek a csapattársaimnak, de ezért is érzem magam megtisztelve, hogy itt lehetek közöttük.

Az Eb-hős szerint nagy erőssége lehet a Haladásnak Monori Norbert

Lapunk megkérdezte Guzmics Richárdot, a Haladás huszonhétszeres válogatott labdarúgóját, aki a 2016-os Európa-bajnokságon a magyar válogatott mind a négy mérkőzését végigjátszotta, hogy hogyan vélekedik a szombathelyi klub új igazolásáról, Monori Norbertről.
– Norbi az edzéseken már bizonyította, hogy technikás, gól­erős játékos. Az eddigi beszélgetéseink alapján egy pozitív gondolkodású srácot ismertem meg a személyében, akiben ég a bizonyítási vágy. Nagy esélyt kapott azzal, hogy a Haladásban játszhat, bár erre az előző szezonban mutatott teljesítménye alapján rá is szolgált. Most bizonyítania kell, hogy helye van a csapatban. A második mérkőzésén már betalált, és azt gondolom, ha megszokja az itteni közeget és az NB II. szintjét, úgy nagy erőssége lehet a csapatnak. Én szurkolok neki, a magyar futballnak szüksége van a hozzá hasonló „rejtett tehetségre” – mondta el véleményét Monori Norberttel kapcsolatban Guzmics Richárd.